Furcsa sorsok a nemzetiszocializmusban: kiállítás Ludwigsburgban

Furcsa sorsok a nemzetiszocializmusban: kiállítás Ludwigsburgban

Egy figyelemre méltó kiállításon elevenedik meg a náci korszak furcsa emberek sorsa. A "Living at Risk. Queer People 1933-1945" című vándorkiállítás a sötét múlton vezeti át a látogatókat, és bemutatja e gyakran elfelejtett áldozatok állami elnyomását és üldözését. Friedrich Enchelmayert, a Stuttgart-Bad Cannstatt tragikus példáját 1934 és 1937 között ítélték el az akkor hatályos 175. paragrafus megsértése miatt, amely kriminalizálta a „férfiak közötti paráznaságot”. Csak egyetlen fényképe tanúskodik létezéséről.

Enchelmayer, egy vasesztergályos, sok kortársához hasonlóan hatalmas diszkriminációval szembesült. Első börtönbüntetése után orvosi ellátást kért, de ez nem járt sikerrel. Miután kapcsolatba került egy lánnyal, hamar rájött, hogy nem ő a megfelelő neki. Szexuális irányultsága végül a deportáláshoz vezetett: 1940-ben a nép ellenségének nyilvánították, és mindössze 32 évesen a dachaui koncentrációs táborban halt meg. Korábban a sachsenhauseni és a neuengammei táborokba internálták.

Betekintés a kiállításba

A Magnus Hirschfeld Szövetségi Alapítvány szervezésében megvalósuló kiállítás Németországon keresztül jár, és Ludwigsburgban is megáll. Itt mutatják be a Baden-Württembergi Állami Levéltár regionális dokumentumait, amelyek kiegészítik a kiállításon beszámoltakat. Nemcsak a brutális elnyomást mutatja be, hanem megvilágítja a furcsa emberek életét, barátságait és kapcsolatait extrém körülmények között.

A kiállítás körüli események már eddig is nagy figyelmet kaptak. A Bundestag elnöke, Bärbel Bas (SPD) meglátogatta a Paul Löbe Házban rendezett kiállítást, és kiállt minden ember személyiségi jogainak fontos elismerése mellett. Világossá tette, hogy nem szabad elfelejteni azokat a kihívásokat, amelyekkel a furcsa emberek még ma is szembesülnek. „Még ma is van olyan ellenségeskedés, amely a keserű múltra emlékeztet” – jegyezte meg Bas, nagyobb érzékenységet és megértést kérve a társadalomban.

Az emlékezés és a társadalmi kirekesztés kultúrája

A sok furcsa ember által elszenvedett rasszista és homofób elnyomás jelentős károkat okozott, és nem csak a Harmadik Birodalom idején. 1945-ig körülbelül 50 000 embert ítélt el a náci igazságszolgáltatás a 175. és 175a. paragrafusok alapján, és a legtöbbet börtönbe zárták. A nemzetiszocializmus megszűnése után folytatódott a kirekesztés és a diszkrimináció. A koncentrációs táborokból kiszabadított homoszexuálisokat gyakran normál börtönökbe szállították büntetésük letöltésére. A homoszexualitásra vonatkozó különleges büntetőjogot csak 1988-ban törölték el az NDK-ban, 1994-ben pedig a Német Szövetségi Köztársaságban.

A „veszélyben élő” vándorkiállítás nemcsak a probléma történelmi dimenzióját szemlélteti, hanem a furcsa emberek fájdalmas örökségét is láthatóvá teszi a mai napig. Miközben Ludwigsburgban tisztelegnek a regionális sorsok előtt, ez egy lépés a helyes irányba a láthatóság és a minden ember jogairól szóló diskurzus előmozdítása felé. SWR és A Parlament beszámol arról, hogy ez a kiállítás emlékkultúránk fontos részét képezi, amelyben ma már olyan történetek is hallhatók, amelyek gyakran a történelem árnyékában voltak.