50 éves Aalen-Wasserfingen: A kényszer kombináció emlékei

50 éves Aalen-Wasserfingen: A kényszer kombináció emlékei

Wasseralfingen, Deutschland - 2025. június 27 -én sokan visszatekinthetnek egy eseménydús történetre: 50 évvel ezelőtt, pontosan 1973 -ban, Wasserfingen kénytelen volt feladni függetlenségét és csatlakozni az angolnákhoz. A memória akkoriban "kényszerkonverzióként" marad, amelyet sok víz ujja kritikusan lát. Eckhard Scheiderer, aki akkoriban csak 13 éves volt, emlékszik a heves vitákra és a népesség erõteljes ellenállására e lépés ellen. "Ez egy kombinatív légkör volt. Sokan tudták, hogy ez nem a többség szellemében van" - magyarázza. A Wasseralfingen állampolgárok pert az egyesülés ellen az Állami Bíróság elbocsátotta, bár a városi polgárok több mint 80 % -át (https://www.swr.de/swraktuell/baden-wuerttemberg/ulm/interview-Mit-scheerer-ueber-an-an-anenen-100.html) jelentették.

A két város közötti feszült kapcsolat visszatekinthet a hosszú történelemre. A Wasserfingen, amelynek 1951 óta volt egy város státusza, állandó versenyen állt Aalennel, amelyet felekezeti különbségek és gazdasági rivalizálás jellemez. A gazdasági virágzási időszak után a Wasser ujjával vasérc -leleteket és acélművek voltak, és az Aaleners gyakran irigység és neheztelés keverékével nézett rájuk. Eckhard Scheiderer megjegyzi, hogy az ellenállás elsősorban gazdasági jellegű volt. "Az Aaleners a Wasseralfingen ipari vállalatainak részesülését akarta élvezni, és ugyanakkor az erősebb városnak, amely nagyobb befolyással van." Ez a neheztelés azt jelenti, hogy a lakosság közötti egyesülést a kivégzés után sok éven át vádaként találják meg.

Politikai feszültségek és tiltakozások

Az egyesülést, amelyet 1975. július 1 -jén hajtottak végre a Wasseralfinger akarata ellen, a közigazgatási bíróság ítélete alapján, messzemenő politikai feszültségeket eredményez, amelyek ma továbbra is cselekednek, mint például a [Svabiai Post] (https://www.schwaebische-post.de/ostalb/aalen/wasseralfingen/aalen-wasserfingen-der-zumstriten-bück-1975-93802080.html). A tárgyalások és ítéletek során számos polgár tüntetése zajlott. Ezek a tüntetések tanúsítják a lakosság meghatározását, hogy harcoljanak függetlenségükért. Erwin Hafner, az akkori szerkesztő -A Svabiai Posta -című emlékeztet: "Nyomás alatt álltunk szerkesztőségként, nehéz volt számunkra semlegesen jelenteni." Sok olvasó megszüntette előfizetéseit, amikor a szerkesztõ csapat támogatta az egyesülést. A feszültségek ellenére néhány olvasó egy idő után visszatért, azért is, mert szükségük volt az újságból származó információkra.

A tiltakozások mellett a döntés erőszakos összecsapásokhoz is vezetett, amelyekben nem voltak hátrányok. Hafner visszavonult egy olyan esemény után, amelyben a polgármester felesége kérte szabadon bocsátását. "Wasseralfingenben gyorsan nemkívánatos emberként bélyegeztem" - folytatta Hafner. A helyzet különbözött Richard Scheuber -rel, Hafner helyettesével, akit a régióban gyökereződése miatt fogadtak el.

osztott memória

Ma, 50 évvel az egyesülés után egy osztott képet mutatnak a népesség észlelésében. Scheiderer úgy véli, hogy az idősebb és a fiatalabb polgárok közötti különbség erősen formálja az egyesülés észlelését. Noha sok régebbi vízujja még mindig csalódott, a fiatalabb generációk gyakran látják az integráció előnyeit: "A mai Wasseralfingen előnyei, például a mély alagutak látogatói bányáján keresztül, amely egy turisztikai zászlóshajót képvisel" - állítja Scheiderer. Aalen Ulrich Pfefe polgármesterét szintén megemlítik, mint a különböző közösségek identitásának integrációjának és fenntartásának fontos tényezőjét.

Összefoglalta a Wasseralfingen és Aalen egyesülését nemcsak a múlt eseménye, hanem egy olyan parázsló konfliktus is, amely továbbra is befolyásolja a régió politikai éghajlatát és a közösség érzetét. Az 50 évvel ezelőtti döntés még mindig sok érzelmet vált ki, és továbbra is élénk vita a Baden-Württemberg helyi politikájában.